Óriási úszó szélerőművet terveznek Norvégiában – már nem 126 turbinával számolnak
Egy hatalmas, úszó acélszerkezetben több tucat szélturbina termelhetne áramot a norvég partok közelében. A Windcatcher valódi fejlesztés, de a közösségi médiában terjedő 126 turbinás terv már nem a legfrissebb változat, az ötszörös energiatermelés pedig egyelőre becslés.
Egy úszó acélfal, amelyben nem egy, hanem több tucat szélturbina forog: első látásra futurisztikus tervnek tűnik, pedig a norvég Wind Catching Systems évek óta dolgozik rajta. A Windcatcher nevű technológia célja, hogy a nyílt tengeren a szokásosnál több villamos energiát lehessen megtermelni ugyanazon a területen, miközben a karbantartás egyszerűbbé válik. A róla terjedő látványos posztok azonban több különböző fejlesztési változat adatait keverik össze.
126 turbinával indult a látványos elképzelés
A Windcatcher korábbi terve valóban 126 kisebb szélturbinát helyezett volna el egy mintegy 300 méter magas és 350 méter széles tartószerkezeten. A rendszert egy, a tengerfenékhez rögzített, de a vízfelszínen úszó platform tartotta volna. A koncepciót a Wind Catching Systems a 2020-as évek elején mutatta be; a 126 rotoros változatot az American Society of Civil Engineers 2022-es szakmai cikke is ismertette.
Azóta a terv jelentősen átalakult. A Teknisk Ukeblad 2026 márciusában megjelent interjúja szerint a fejlesztő már 32 turbinával, egy 200 × 200 méteres keretszerkezettel számol. Az újabb változatban egy-egy rotor átmérője körülbelül 36 méter.
Ez nem azt jelenti, hogy az eredeti ötletet elvetették. A lényeg változatlan: több, egymással összehangolt kisebb turbina működne egyetlen úszó egységben. A közösségi médiában terjedő „126 turbina” ugyanakkor nem a 2026-ban ismertetett demonstrációs tervet írja le.
Miért jobb több kisebb szélkerék, mint egyetlen óriási?
A hagyományos tengeri szélerőművek egyre nagyobb rotorokkal és hosszabb lapátokkal növelik a termelést. A méretnövekedésnek azonban ára van: a lapátokat, a tornyokat és a generátorokat nehezebb szállítani, felszerelni és javítani, különösen távol a partoktól.
A Windcatcher ezzel szemben sok, kisebb méretű egységet kapcsolna össze. A fejlesztő műszaki leírása szerint az azonos típusú turbinák szabványosíthatók, a darabszámuk változtatásával pedig a platform teljesítménye úgy növelhető, hogy nincs szükség mindig új, még nagyobb rotor kifejlesztésére.
A koncepció másik különlegessége egy beépített emelő- és karbantartó rendszer. Ennek segítségével a szakemberek a tartószerkezeten belül elérhetnék az egyes turbinákat, a meghibásodott egységeket pedig kisebb hajókról is cserélhetnék. A fejlesztő célja, hogy ne kelljen minden komolyabb javításhoz hatalmas tengeri darushajót igénybe venni.
Ráadásul ha a sok turbina közül egy leáll, a többinek továbbra is lehetősége van áramot termelni. Ez működési rugalmasságot adhat, bár a tényleges megtakarításokat és rendelkezésre állást még valós körülmények között kell igazolni.
Valóban ötször annyi áramot termelhet?
A Facebook-poszt legmerészebb állítása, hogy egy Windcatcher az átlagos tengeri szélturbinák energiájának ötszörösét állíthatja elő. Ennek van forrása, de nagyon fontos a pontos összehasonlítás.
A fejlesztő saját kalkulációja szerint a Windcatcher termékcsalád legnagyobb, 126 MW névleges teljesítményű változata az Északi-tenger jellemző szélviszonyai mellett ötször annyi éves villamos energiát termelhetne, mint egy önálló, 15 MW-os turbina. Ez a szám a tervezett nagy változatra vonatkozik, nem a 32 turbinás demonstrációs egység mért eredménye.
Az összehasonlítást azért sem szabad ötvenszeres technológiai csodaként értelmezni, mert a nagyobb Windcatcher névleges teljesítménye is jóval nagyobb, mint az egyetlen 15 MW-os referenciaturbináé. Az éves termelésre vonatkozó állítás számítógépes modellekre és tervezési feltételezésekre épül. Egyelőre nincsenek többéves kereskedelmi üzemi adatok, amelyek az ötszörös értéket igazolnák.
Hol tart a fejlesztés 2026-ban?
A projekt nem pusztán egy látványterv. A 40 MW-os Windcatcher-konstrukció 2024-ben elvi megfelelőségi jóváhagyást (Approval in Principle, AiP) kapott a DNV műszaki minősítő szervezettől. Ez fontos tervezési mérföldkő, de nem egyenértékű sem a teljes építési engedéllyel, sem az elkészült erőmű sikeres üzemeltetésével. A fejlesztés során hidrodinamikai modellvizsgálatokat is végeztek. A részleteket a Wind Catching Systems beszámolója ismerteti.
A norvég hatóság projektadatlapja szerint az első demonstrációs telepítést Øygarden közelébe, a norvég nyugati partoktól mintegy 18–22 kilométerre tervezik. A teljes fejlesztés távlati elképzelése legfeljebb négy úszó egység, összesen 250 MW tervezett kapacitással.
A projekt 2025 januárjában 1,2 milliárd norvég korona állami támogatást kapott az Enova programjából, az EnBW energiavállalattal közösen fejlesztett demonstráció előkészítésére. A norvég hatóság 2025 decemberében meghatározta a további környezeti vizsgálatok követelményeit. A 2026 márciusában megszólaló fejlesztők már 2030 körüli első tengeri üzembe állítással számoltak. A tényleges időpont az engedélyezéstől, a finanszírozástól és a kivitelezéstől függ.
Vagyis a Windcatcher 2026 őszén még nem egy igazoltan teljes kapacitással működő szélfarm, hanem előrehaladott fejlesztési és demonstrációs projekt.
Milyen környezeti kérdésekre kell választ találni?
A tengeri szélenergia a fosszilis tüzelőanyagok kiváltásának egyik lehetősége, ám egy ilyen óriási úszó szerkezetnél a környezeti és műszaki feltételek sem mellékesek. A rögzítés és a tenger alatti kábelezés, a hajózási útvonalak, a tengeri élővilág, a madárvilág, valamint a viharokkal és hullámzással szembeni ellenállás mind vizsgálandó terület.
A több rotor egyetlen platformra helyezése elméletileg csökkentheti a szükséges különálló tengeri alapozások és kábelcsatlakozások számát, de hogy ez ténylegesen milyen környezeti előnyt eredményez, azt a konkrét helyszín és a megépülő rendszer ismeretében lehet megállapítani.
A szélenergia fejlesztése Magyarországon is napirenden van: az Ipar24 egy új, ácsi szélerőmű-beruházás engedélyezéséről számolt be. A két projekt műszakilag eltérő, de ugyanahhoz a kérdéshez kapcsolódik: hogyan lehet a megújuló energiaforrásokat nagyobb arányban és megbízhatóbban beépíteni az áramellátásba?
A Windcatcher legnagyobb ígérete még bizonyításra vár
A norvég szélfal története jól mutatja, milyen gyorsan változhat egy mérnöki koncepció a látványtervtől a megvalósításig. Az eredeti 126 rotoros változatból egy újabb, 32 turbinás demonstrációs elképzelés született, a lényegi cél azonban ugyanaz maradt: sok kisebb egységgel, helytakarékosabban és könnyebben karbantartható módon villamos energiát előállítani a tengeren.
Az eredményt nem a megosztások száma, hanem az üzemi tapasztalatok döntik majd el. Ahogyan a PelikánHáz korábban bemutatott svájci alpesi naperőművénél, itt is a valódi termelési adatok és a hosszú távú üzembiztonság fogja megmutatni, mennyire sikeres az új megoldás.
Források
- Wind Catching Systems – hivatalos technológiai leírás (működés, karbantartás, tervezett termelés).
- American Society of Civil Engineers, 2022. január 3. (az eredeti 126 rotoros változat).
- Teknisk Ukeblad, 2026. március 19. (újabb, 32 turbinás koncepció és ütemezés).
- Wind Catching Systems – DNV-elvi jóváhagyás, 2024 (40 MW-os terv, modellezés és ellenőrzés).
- Norges vassdrags- og energidirektorat – hatósági projektadatlap (helyszín, engedélyezés, tervezett kapacitás).
- GCE Ocean Technology, 2026. március 23. (a 32 turbinás projekt ismertetése).
Borítókép forrása: AI illusztráció. A kép nem működő Windcatcher-létesítményről készült fénykép; a tervezett technológiát szemlélteti.